<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Boldogan</provider_name><provider_url>https://boldogan.cafeblog.hu</provider_url><author_name>szénafüvek</author_name><author_url>https://boldogan.cafeblog.hu/author/nagybakaividogmail-com/</author_url><title>Boldogan!</title><html>&lt;p&gt;Zöld zászlót kaptam. Magamtól.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;„Boldogan!” – mondtam január elsején, amikor a paplant magára csavarva feltérdelt és azt mondta: - „Gondolkodtam. Az élet nehéz. Mi lenne, ha együtt próbálnánk meg mégis élvezni? Nem kérem a kezed, mert kezem nekem is van, kettő. A tiéd pedig kell neked. Hívlak viszont magam mellé. Kérlek, hogy légy a társam, légy a feleségem.”&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nem, nem volt meglepetés, de mégis. Nem, nem vezetett ide egy könnyű út, de mégis. 3 év, rengeteg közös munka, öröm, keserédes pillanatok, felimerések, nevetés és sírás előzte meg a kérdést amelyre azt mondtam: Boldogan!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Miért írom ezt le neked, kedves olvasó? Nem tudom. Tényleg nem. Azt tudom, hogy az a pillanat átrendezte bennem a molekulákat. Valami más lett. Valami ébred bennem. Talán pont ez a blog lesz az a fórum, ahol manifesztálódik.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ez lesz az a hely ahol utat törhet magának pár bennem kikristályosodott gondolat, egyelőre a névtelenséget választva. Így könnyebb. Nekem. Ez lesz az a hely, ahol leírom neked, hogy hogyan látom a világot. A hétköznapi megéléseimet, tapasztalásaimat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nem ígérek tuti tippeket, nem ígérek sikersztorikat, de azt ígérem, hogy lemeztelenítem előtted a lelkem. Úgy mondom el a tapasztalásaimat, ahogy az az én valóságomban történik.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Olvasd, szeresd, kövesd.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>